Gyász

Szerintem sose fogom ezt megérteni.

Az emberek úgy csinálnak, mintha a halott az országos cimbijük lett volna. Mintha bármikor elérhették volna és megkérdezhették volna, hogy:

– Mizu? 🙂 Szétesett már az arcod?

– Áh! Ne is mondd! Ma megint visszavarrták az orromat. Tegnap az állkapcsomat tették vissza, holnap a szememet fogják. Dehát ez van! Fehér embernek lenni nehéz.

Az tuti, ha nem annak születtél… Mindig is azt hittem, hogy ebbe fog belehalni, de elég jól bírta a rongylábú.

Szóval nem értem én az embereket. Miért kell egy elérhetetlen “idolt” gyászolni. Én is sajnáltam, amikor Farrokh Bulsara meghalt, de ha hiányzik, akkor benyomom a “kazettát”, meghallgatom a legjobb számát, a Bohemian Rapsody-t, oszt csá. Vagy nem? Meghalt, de amit csinált, az megmarad.

Azt szeretem különösen, hogy most orrba-szájba erről cikkeznek, mindenhonnan hallom a zenéjét – amit egyébként én is kedvelek -, mennek a fosabbnál fosabb videók arról, hogy hullik szét az arca, kétértelmű képek róla és a kisgyerekekről… Nna! Nemmá!

Eddig miért nem volt olyan fontos? Eddig ezek egynapos hírek voltak, most meg… Mondjuk 2 hetes hírek lesznek? 😉

Ki érti ezt, mert én nem.

Ráadásul kurva sokan szerintem meg már erre vártak, hogy lehúzhassák az n+1-dik bőrt és vaskos bankókat tömhessenek a zsebükbe.

A legszebb az egészben, hogy még a kétszerkettes, bikanyakú, kopasz állat is letekert ablakokkal böngette a zenéjét, persze csak Gyásznapsütésben, merthát eső nem érheti a csodás bőrét. 🙂 Lehet, hogy az általános tévhittel szemben nekik is vannak érzéseik? Vagy csak így akarják az újabb muffokat a kocsi hátsó ülésére csalogatni, miközben a háttérből kellemesen előszüremlik a The Girl is Mine című szám… Elképzeltétek a képet? 😀

Most akkor ez gyász?

Szegény Jacko…

Published in: on 2009., június 29. at 10:58  2 hozzászólás  

Felmérés

Kevesen írták meg a véleményüket az eddigi postokról, de annál többen jeleztek szóban. Azt gondolom a provoka-túra célba ért. Hogy ez jó-e vagy sem…? Szeretem megbotránkoztatni az embereket. Nem, ez nem egyfajta perverzió. Az a célja, hogy felrázza az embereket álmos életükből és elgondolkodjanak. Szeretném, ha képesek lennének az emberek gondolataikban szárnyalni, elrugaszkodni a való világtól és képzelődni. Szeretném, ha képesek lennének a képzelgéseiket szavakba önteni, megosztani másokkal, anélkül, hogy félnének mások megítélésétől. Még akkor is, ha az a képzelet nagyon bizarr, nagyon elrugaszkodott.

Nem feltétlenül helyes, amit írok, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy elgondolkodj, és hogy ha nem is értesz egyet, akkor is az elgondolkodásod eredményeként megfogalmazd magadban azt, amit képviselsz. Mi szükség erre? Én annak örülnék, ha ezáltal (is) közelebb kerülnél önmagadhoz, beindulnának a fogaskerekeid és újabb gondolataid támadnának, amelyekre egyébként kíváncsi vagyok! A gondolat ereje. Szerintem ez viszi előbbre az embereket.

Gondolj, fantáziálj, beszélj! 🙂
Tovább

Published in: on 2009., június 25. at 11:23  Hozzászólás  

Megértés

Az ember számára az egyik legnagyobb kihívás egy másik ember megértése.

Különösen, ha az az ember közel áll hozzánk.

Mindannyian képviselünk egyfajta értékrendet, amelyet igaznak, helyesnek vélünk. És szentül hisszük, hogy az mindenki másnak is jó lesz. Na persze… 🙂

A hozzánk közel álló emberekkel vagyunk a legbensőségesebb kapcsolatban. Szinte mindent tudunk róluk. Esetenként azonban nem értünk egyet velük. Ez önmagában nem baj. De amikor meg akarunk menteni valakit a saját hülyeségétől, na az baj. Ha ezt ráadásul sokszor megkíséreljük, és nem sikerül és belefásulunk, majd elzárkózunk, na az a legnagyobb baj.

Megérteni és méginkább elfogadni azt, hogy a másik másként gondokodik nagy művészet. De ha ez sikerül, akkor majd az is sikerülni fog, hogy megóvjuk a hozzánk közel állót a bajtól.

Ehhez viszont először önmagunkat kell megérteni.

findyourself

Published in: on 2009., június 24. at 00:03  Hozzászólás  

Görcs

Előfordult már veled olyan, hogy féltél egy adott helyzet alakulásától? Féltél az emberek reakciójától, az arckifejezésüktől?

És előfordult veled már olyan, hogy emiatt megpróbáltad minél tovább húzni-halasztani annak az időpontját, amikor ez bekövetkezik?

Miért tesznek olyat az emberek magukkal, ami nem jó nekik? Miért félnek a konfrontálódástól? Mit veszíthetünk?

Mintha idomított állatok lennénk.

Pedig miénk a gondolkodás képessége, a gondolat ereje, a döntés joga.

És mégse… Vagy mégis?gondolkodas

Published in: on 2009., június 23. at 23:22  Hozzászólás  

Emberszerű…

Vajon…

Olajon…

Nehéz lesz ezt belesűríteni a cím alá…

Komolyra fordítva a szót, vajon miért tendál az emberiség egyre inkább arrafelé, hogy eltűnjenek az emberi értékek? Ok. Nem tűnnek el, csak átalakulnak. De miért? Miért jobb az, ha az egykori színes, tartalmas emberi értékek a háttérbe szorulnak? Hús, hús. Egy kutya. Ma már nem az a divat, hogy udvarolsz, hanem, hogy dugsz. Nem arra vagy kíváncsi, hogy milyen ember, hanem hogy milyen az ágyban? És ez még csak a jéghegy “csöcse” 😉

Nekem az a meglátásom, de javítsatok ki, ha tévedek, hogy azért kezdenek az emberek egyre inkább ilyenné válni, mert hülyülnek. Egyszerű ember, egyszerű gondolkodással. hulyeNe értsetek félre. Régen is voltak egyszerű gondolkodású emberek, pl. a parasztok (nem pejoratív). De az az egyszerű gondolkodás másról szólt. Nagy igazságok és bölcsességek voltak benne. De mi van ma? Persze én a jó kis magyar példából indulok ki, mert itt “élek”. Csak egy-két közhely:

  • dögöljön meg a szomszéd tehene
  • dögöljön meg a szomszéd is
  • szex, minden mennyiségben, formában, emberrel, állattal, növénnyel, bármivel
  • dekadencia
  • céltalan, tompa “élet”
  • gyilok
  • agresszió
  • harácsolás

… válassz kedvedre

halállszex-tesztGYILOKagressziopénzCigi

… és ezek mögött nem kell mélyebb tartalmat keresni általában. Nagyon kevés is elég ahhoz, hogy valaki így tegyen.

Miért lettek ilyenek? Mi alakítottuk így az életünket? Szerintem igen. Pontosabban egyes gondolkodók azt mondják, hogy van egy elit réteg baranyfarkas (ők a köztes réteg), akik hatalommal a kezükben elérték, hogy a tömeg hülye legyen. Hogyan érte ezt el? Rájátszott a lustaságra. Az ember lusta. Azzal, hogy sikeresen elhülyítette a tömeget az elit még nagyobb hatalomra tett szert. Az ember ma már nem szeret küzdeni, belefásult. Akik meg küzdenek, nem értik, hogy miért, vagy csak azért teszik, mert agresszív állatok. Néhányan homokba dugják a fejüket azzal a felkiáltással, hogy mit tehetnék én egyedül? Ők, akik gondolkodnak, de cselekvésképtelenek, a felső réteg alja. Szép lassan a demokrácia mögé diktatúra lopózott, és amit ma élünk az színjáték! Egy általam nem nagyon kedvelt, de tisztelt tanárom szerint, törvényszerű, hogy ingadozunk a demokrácia és a diktatúra között. El kell jutnunk az egyik végletbe, hogy majd a másikba essünk és utána jön a köztes, kellemes állapot. Nagyon messze vagyunk még ettől.

Végül itt vannak a lehető legrosszabb helyzetben lévők, akik gondolkodnak és cselekednének, cselekszenek. Megosztják másokkal a gondolataikat, megpróbálják megértetni másokkal, hogy mi a helyzet. Apránként lázadoznak, de ésszel. Elnézést a szóhasználatért, de megpróbálják terjeszteni az igét. Mert abban bíznak, hogy ha egyre több és több embert tudnak felébreszteni a Mátrix-szerű világukból, akkor talán van esély arra, hogy nagyobb károk nélkül átvészeljük ezt az átmeneti időszakot. Azért az ő helyzetük a legrosszabb, mert pontosan tudják, hogy mi történik körülöttük, pontosan tudják, hogy falakba ütköznek, és már szinte – SZINTE – reménytelen a vállalkozásuk, de mégse.

Furcsa ambivalencia, hogy miközben egyre kevesebbet foglalkozunk egymással, annál jobban igyekszünk megmenteni az életeket. Nem látom értelmét… Vagy csak a saját hibáinkat próbáljuk ezáltal leplezni? És megpróbáljuk mindezt az “Emberséges” fogalom köntösébe bújtatni? Akár ez is lehet… Az ember nagyon hajlamos arra, hogy hazudjon önmagának, még inkább arra, hogy el is higgye a hazugságot, ha azt könnyebb. Különösen értelmetlennek tartom pl. a Down-kórosok downkor életben tartását, vagy a kómában-lévők életben tartását, vagy  a nyaktól lefelé lebénult emberek életben tartását, és még sorolhatnám. A vadonban miért nincs ilyen? Megmondom: mert az a normális! Keményen hangozhat az a kijelentés, hogy aki nem életre való az dögöljön meg. De biztos, hogy nincs benne ráció?!

Az emberekből kiveszett a kételkedés képessége. Mindent elhisznek, amit mondanak, tanítanak nekik.  De csak nagyon kevesen kérdezik meg, hogy “Miért?”. Miért gondolod, hogy ez így volt, mi a bizonyítékod rá? A történelem például egy tipikusan képlékeny forma. Időről időre megváltozik, torzul a valóság, hol a politika miatt, hol véletlenük kifogyott a szerzetes tollából a tinta és nem tudta még odaírni, hogy egyébként Mátyás király a lányával hált. Nem, nem tudjuk, hogy így történt-e. De ha ez lenne leírva a tankönyvbe, akkor elhinnéd. 😉

Ááááh! Elegem van belőletek gondolatnélküli emberszerű lények!embergep

Az egyik ember…

Published in: on 2009., június 23. at 16:05  4 hozzászólás