Ska-tuja

Vajon miért vannak az embereknek előítéleteik? Ezáltal próbálják leegyszerűsíteni az életüket? Bonyolultabb az élet, ha nem próbálunk helyzeteket, embereket egy skatulyákban elhelyezni?skatulyak

Szánalmas szerintem, pedig én se vagyok mentes bizonyos előítéletektől. Hogy visszacsatoljak egy korábbi postomra: “Naszóval Testvéreim” :P, sose késő változtatni a dolgok menetén.

Nyilván a skatulyázás egy idő után, viszonylag korán, készséggé fejlődik, és már észre sem veszed, hogy szinte első találkozásra, két szó után máris elhelyeztél valakit egy skatulyában. Nem baj, ha később esetleg az illető “megpróbál” rácáfolni a te megítélésedre, a te csökött agyad akkor is abban a skatulyában tartja tovább az illetőt. A legritkább esetben szokott csak előfordulni, hogy változás áll be. De ne reménykedjen senki, mert csak egy másik skatulyába kerül át. Mi következik ebből? Minden embernek csupán 1 azaz 1 esélye van. Minden az első 10 percben dől el. Nem szánalmas? Nem kiborító? Nem kúrja fel az agyadat? Ha ezt belátjuk, akkor vajon miért ismerkedünk mégis másokkal? Azért mert az emberek többsége hülye! Nem tudja, hogy ez így megy, és abba a hitbe ringatja magát, hogy “Jujj, de jó, megint szereztem! egy “barátot”!”. Pedig ha tudná, hogy háta mögött hogy kibeszélik…!

Vannak olyan emberek, akik annyira képtelenek szabadulni a saját korlátaiktól, annyira imádják a skatulyáik által kreált világot, legjobb_baratomnak_skatulyavagy éppen annyira nem tudnak már szabadulni tőle, hogy már nem is cselekszenek, mert: “Minek? Úgyis az lesz, hogy…” Na ez az, ami aztán végképp felkúrja az agyam. Az ilyen embernek vajon, mi tud örömet okozni az életben?

A mai fásult, hülye emberekkel teli világban már nem nagyon látunk olyat, hogy valaki megpróbál a színfalak mögé látni. Pedig. Én megpróbáltam és próbálom most is. Egyelőre csak tudatosan, odafigyelve tudom ezt tenni, de hiszek benne, hogy idővel nálam ez válik készséggé. Hihetetlen színkavalkád, mélység tárul az ember szeme elé! Még akkor is ha csak egy agyatlan, nem túl gyakran gondolkodó embert szemlél, vizsgál 🙂 Még akkor is. Gondolj bele, hogy mi lenne, ha egy olyan emberrel akadsz össze, aki hasonlóan látja a színeket, mint te?

Megéri-e? Igen. Legalább is egyelőre így gondolom. Csak az a baj, hogy egyedül érzem magam. Nehezen tudom, az egyébként gondolkodó környezetemet felrázni ebből a kábulatból.

skatulya bácsi

Advertisements
Published in: on 2009., június 21. at 14:20  Hozzászólás  

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: