A szeretetről

Nem is tudom, hogy hogyan kezdjek bele ebbe a nagyon sokat vitatott témába. Talán majd máskor. Addig is…

“Ha a szeretet int felétek, kövessétek őt; jóllehet minden útja meredek és nehéz. Ha a szeretet átölel, engedjétek át neki magatokat; jóllehet szárnyaiban rejlő kardok sebet ejtenek majd rajtatok. Ha a szeretet szól hozzátok higgyetek szavának; jóllehet összetörheti álmaitokat.
A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát és nem vesz el csupán önmagából. Mert a szeretetnek elég a szeretet. A szeretet nem birtokol és nem birtokolható. Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék; legyen inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.”

szeretet1“Mindennek rendelt ideje van, de aminek mindig itt van az ideje: az a szeretet.”

“A szeretet az egyetlen olyan kincs, amelyből annál több van az embernek, minél jobban osztogatja.”

“Aki szeret, aki mindig szeret, nem ér rá panaszkodni és boldogtalannak lenni.”

“A világ összes anyaga között a szeretetnek van a legerősebb kötőképessége és a legnagyobb teherbíróereje.”

“Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.”

szeretet2“A szeretet az emberi léleknek olyan, mint testnek az oxigén. Nem csak egy dolog a fontosak közül. Mégcsak nem is a legfontosabb. Hanem a Minden. Mert ahol szeretet van, minden van. Ahol pedig nincs, ott semmi jele sincs az életnek.”

“Aki szeret, az nem engedi, hogy bármit megtegyél, amit elgondolsz, de ha megteszed is, melléd áll, hogy kisegítsen a problémákban.”

“Szeretni annyit jelent, mint szolgálni.”

“A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja; ám a szeretet minden mást pótol.”

“Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétol, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.”

szeretet3

Published in: on 2009., november 6. at 01:16  Hozzászólás  

Telefon

rohano_vilagRohanó világban élünk, a nyugati kapitalista kultúra ránk nyomja a bélyegét. Mindenki a pénzt kajtatja, mindenki a munkájával foglalkozik, miközben nem veszik észre, hogy elsorvadnak az emberi kapcsolataik.

Ismerjük a közeli hozzátartozóinkat, barátainkat, kedvesünket. Tudjuk, hogy mi esik neki jól. Tényleg nincs arra időnk, hogy a nagy rohanásban megálljunk egy pillanatra, mondjuk 2 percre, felemeljük a telefont és felhívjuk a számunkra kedves embert? Vajon ő nem örülne neki? Ezek az apróságok, igenis sokat számítanak szerintem! Szerintetek?

Vegyük alapul a kedvesünket. Akinek nincs, az képzelje el, mintha lenne, és képzelje el magát a következő szituációban:

Nagyon szeretem a kedvesemet, ő a világon a legfontosabb a számomra. Nagyon sokat gondolok rá és nagyon hiányzik. Tudom, hogy neki nagyon jól esne, ha napközben is tudna velem beszélgetni, mert én is hiányzom neki. De rengeteg a teendőm a munkában, minden nap pörgés van. Mit tennél?

Nagyon várom a válaszokat!!! Írhattok saját véleményt is. Névtelenül megy.

Published in: on 2009., november 4. at 19:44  Hozzászólás