Agresszió

A Türelem után, úgy gondolom érdemes pár szót ejteni az agresszióról, amely mindenkiben ott lakozik. Aki azt mondja, hogy márpedig benne nincsen, az még nem találkozott azzal a helyzettel, amely kihozta volna belőle. 😉

Az agressziónak különféle fokozatai vannak, a legerősebb talán, amikor már olyan cselekedetté válik, amelynek már egy másik ember a célpontja. Lehet ez lelki terror, de lehet tettlegesség. Kinek mi. Vajon ez megbocsátható? Kezelhető? Szerintem igen, de tudni kell, hogy ez igen fájdalmas. Mind annak, aki megbocsát, mind annak, akinek kezelnie kell.

 

A megbocsátásról sok helyen lehet olvasni, hallani, ezért erre most nem térnék ki. Annyit fűznék hozzá, hogy véleményem szerint csak akkor tud egy ember megbocsátani, ha nagy benne a szeretet a másik iránt, ha ő maga képes megérteni, hogy mi miért történt, röviden tehát: rendelkezik az ész és az érzelem együttes pozitív erejével.

Az agresszió kezelése azonban már nem annyira nyilvánvaló. Hihetetlen mélységeket kell megélnie annak, aki erre vállalkozik. Legelőször is meg kell ismernie a legalapvetőbb kiváltó okot. Most jön a meglepetés. Soha ne az adott helyzetben keressük a választ, hanem nézzünk vissza korábbra. Sokkal korábbra. Mert a múltból hordozunk magunkban olyan szennyet, amelyet megpróbálunk elfojtani, elfelejteni. Természetesen sikertelenül, mivel a tudatalattink dolgozik és nem engedi. Amikor felszínre tör az agresszió, a tudatalattink kapcsol be. Bekövetkezik a rossz, utána meg pislogunk, hogy mi történt? Érthetetlen. Hát ez szar érzés, főleg azoknak, akik szeretik érteni magukat.

Nem elég megismerni a forrást. Érteni is kell, méghozzá tisztán, mert csak így tudunk szembenézni vele és eliminálni azt. A megismeréshez és megértéshez számos eszköz áll rendelkezésünkre. Én kettőről tudok véleményt formálni. Az egyik a pszichológia, a másik a kineziológia. A pszichológia egy simább, nyugalmasabb, de annál hosszabb idő alatt adhat megoldást. Ráadásul jó pszichológus kell hozzá. 🙂

Radikálisabbnak érzem a kineziológiát. Ez azonban csak akkor működik, ha megvan bennünk az elszántság, a bátorság, hogy tükörbe nézzünk, újra átéljük azokat a korábban említett rég eltemetett dolgokat. Ez megrázó, kimerítő, néha még betegséggel is jár. (Mert minden lelki bajunknak fizikai kivetülése is van.) Lemeztelenedünk, összetörünk, majd újraépítjük magunkat.

A kineziológia egy olyan eszköz, amely nem engedi meg az önámítást, a struccpolitikát. A tudatalattink, és annak a testi kivetülései nem hazudnak. A megfelelő szakemberrel rájöhetünk az igazi okra, megérthetjük azt, és kellő elszántsággal, önerővel és persze útmutatással képesek leszünk leszámolni az agressziónkkal.

Aki nekivág egy ilyennek, azzal valószínűleg a közelmúltban történhetett meg a nagy baj: felszínre tört az agressziója. Nyilván azért vág neki, mert jó ember és nem akarja, hogy megismétlődjön a dolog. Aki idáig eljut, annak mindenképpen elismerésem. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem csak ezzel kell majd foglalkoznia az elkövetkező időszakban, hanem szembe kell néznie az agressziója következményeivel is. Sőt azt kell mondanom, hogy törekedni kell arra, hogy tovább tudjunk élni, ahogy korábban is. Igen, természetesen az agresszió kezelése egy megterhelő, kihívásokkal teli feladat. Olykor úgy érezhetjük, hogy nincs erőnk másra, folyton ekörül járnak a gondolataink, stb. De akkor sem szabad szem elől téveszteni az életünket. Aki elszánja arra magát, hogy kezeli az agresszióját, tudatosítsa magában, hogy ezt úgy kell megtennie, hogy közben menedzseli az életének egyéb területeit is, ahogy ezt korábban tette. Ez az ösvény, minden más hazugság, önámítás.

Fel kell rá készülni, hogy fájni fog. De nem öl meg 😉 Erősebbek leszünk tőle!

Annak, aki elgyengül azt javaslom, hogy jusson eszébe, hogy mit tett korábban és miért döntött úgy, hogy változtat rajta. Ez segít célra tartani. Ha megértjük, hogy jók vagyunk, jót teszünk magunknak és másoknak ezzel, akkor bizton állíthatom, hogy könnyebb lesz 🙂

Szeretettel! 🙂

Reklámok
Published in: on 2011., január 2. at 16:06  2 hozzászólás  

2 hozzászólásHozzászólás

  1. épp a napokban gondoltam rá, h pokoli régen írtál.

    • És mit szólsz? 🙂


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: