Mit lehet tenni?

Vajon mi az a pont, amikor a ember azt mondja, hogy elég?

Amikor egy hozzád közel álló ember, akitől inkább szeretetet kéne kapj, helyette félreismerést, lekezelést és burkolt irigységet kapsz. Pont egy olyan embertől, akinek megvan mindene… látszólag. Hiszen, ha meglenne mindene, akkor valószínűleg nem lenne irigy. Persze ettől még félreismerhet és lekezelhet, de legyünk pozitívak és tegyük fel, hogy az az ember, akinek megvan mindene: BOLDOG. Ha boldog, akkor valószínűleg pozitív kisugárzása van és a gondolatvilága is az, így tehát nem lehet lekezelő, és még ha félre is ismer, akkor is jóindulattal, kedvesen, nem gúnnyal.

Ha mégsem ilyen, akkor milyen? Boldogtalan? Rosszindulatú? Ha hozzám közel álló emberről van szó, akkor jóindulatúan azt feltételezem, hogy boldogtalan. De vajon ez a boldogtalanság feljogosítja-e arra, hogy félreismerjen, lekezeljen és irigy legyen rám? Ha szeretem, elfogadom őt és az állapotát. De ha közben bánt, meddig viseljem el?

Megtehetem, hogy beszélek vele és megpróbálom elmagyarázni neki, hogy amit csinál, nem jó. Hatás? Nincs hatás vagy van hatás, de ha lenne, akkor most nem lenne ez a post.

Mit tehet még az ember? Ignorálja azt az embert, aki ilyen vele? Megteheti, de akkor megnehezíti a többi szeretett ember dolgát, mert nekik tekintettel kell lenniük erre az állapotra. Vagy, ami még rosszabb, megpróbálnak beavatkozni, pedig nem az ő dolguk.

Ignorálhatom a cselekedeteit, azaz figyelmen kívül hagyom, hogy ilyen velem. Ezt persze kimondani vagy leírni könnyebb, mint megtenni, mert érzelmileg érintett vagyok; szeretem azt az embert és bánt, hogy ilyen velem. Ráadásul, ha tudnám ignorálni, ahogy viselkedik velem, akkor nem is szeretném.

Legyek az abszolút szeretet követője és a lekezelést, félreismerést, irigységet viszonozzam szeretettel, megértéssel, türelemmel? Igen ez egy lehetséges jó megoldás… Ha az ember képes rá. Törekedhetek rá, ahogy eddig is ezt tettem, de hatástalannak érzem. Nem változik semmi, a helyzet ugyanaz, engem meg belülről őröl, hogy ilyen velem.

Vannak barátságok, amik elmúlhatnak. Vannak kapcsolatok, amik elmúlhatnak… és vannak olyan emberkapcsolati relációk, amik szintén szoros köteléket alkotnak két vagy több ember között, de nem múlnak el. Vagy ez csak egy tévedés? Téves feltevés, hogy ezeket az emberi kapcsolatokat kiemelten kell kezelnünk? Hogy nem szakíthatjuk meg?

A világomat én alkotom, melynek a közepén én állok. Persze ez a kijelentés ennél sokkal, de sokkal árnyaltabb, több színű, és aki hasonlóan gondolkodik, az érti, hogy mire gondolok. Mégis egyszerűen ez a lényeg. Ha nem találok megfelelő megoldást, akkor ehhez nyúlok: Egyszerűsítek. Kipróbáltam a felsorolt eszközöket, nem váltak be. Ez persze nem jelenti azt, hogy másnál ne működne, vagy hogy nem ezekkel a lehetőségekkel kellene kezdeni. Az egyszerűsítés nálam az utolsó lépés.

Én most így egyszerűsítek: Addig viselem el a másik ember irigykedését, lekezelését és skatulyáit, amíg ez engem még nem bánt olyan mértékben, hogy kibillentsen az egyensúlyomból, a hétköznapjaimból.

Egyszerűsítés
Egyszerűsítés

I love matek. Egyszerűsíts és lapozz!

Reklámok
Published in: on 2011., augusztus 30. at 20:27  Hozzászólás