Amikor hiábavaló a türelem

Második napja van nálunk Nóra. Valami történt.

A jó hír, hogy a vizeletes zsák már nem véres pisivel van tele. A szétrepkedő kakikat most már pelenka fogja fel, így könnyebben tud mozogni a lakásban. Döbbenetes, de a keresztirányú medencecsonttörés ellenére ugrik, csóválja a fenekét, még a nyújtózkodást is megpróbálta óvatosan. Hihetetlen a fájdalomtűrő képessége.

A szocializálásával is nagyon jól haladtam. Mintha sikerült volna egymásra hangolódnunk. Szépen megértette a a területszabályokat, szinte mondanom sem kellett semmit, elegendő volt a non-verbális kommunikáció. Mayaról is szépen legyógyult, pontosabban megértette, amikor rászóltam, hogy nem. 🙂 A gesztusevést teljes mértékben megértette és Maya táljához se nyúlt, miután végzett a saját adagjával.

A jobb közérzet biztatásra adott okot. Ma elmentünk egy neurológus specialistához, hogy véleményt mondjon a vizeletürítési problémájáról. Ez ugyanis a legfőbb probléma.

Nóra holnap nagy útra indul…

A gerincsérülése miatt olyan bénulása van, hogy nincs esélye.

Mélység.

Elengedés.

A végén Te is kanapés vizsla lettél.

Istenem… Miééért? ;(

Published in: on 2012., november 2. at 19:35  Hozzászólás  

A türelem új szintje

Isten nem ver bottal.

Ideiglenesen hozzánk került egy vizsla. Csak éppen hiányzik majdnem a fél oldala – izmok, bőr, szőr -, eltörött a medencecsontja, elmozdultak a farokcsigolyák, ezért lebénult a farka, csak katéterrel tud pisilni, a székletürítése pedig önkéntelen, az életben maradása kétséges. Elütötte egy autó. Volt családja, volt egy párja, voltak kölykei. A család költözéskor 10km-enként kirakott egy kutyát. Nóra nem volt szerencsés.

Mondja valaki nekem azt, hogy nem esik meg a szíve ezen a kutyán?

Viszont rendkívüli benne az élni akarás. A gondolatai tiszták, látszik a szemén, a viselkedésén. Megy. Ez kevés emberről lenne elmondható ilyen sérülésekkel. Tud örülni, lelkesedni, játszani akar, jönni-menni, enni-inni.

Igen ám, de ez a történetnek csak az egyik fele. Most következnek azok a tények, amik miatt azt gondolom, hogy a türelem és kitartás egy új szintjével kell szembesülnöm.

Büdös. Rettentően. Éjszaka is arra a szagra ébredtem, belengi az egész lakást. Megfürdetni persze nem lehet még.

Állandó ápolásra szorul, hiszen a vizeletürítést csak katéteren keresztül egy vizeletgyűjtő zsák segítségével lehet csak megoldani.

Mivel vélhetőleg neurológiailag sérült, ezért nem tudja mikor kell kakálnia. Csak megrázza magát és repül a szar.

A boxában kénytelen gallért viselni, különben kiszedi a katéterét. El tudjátok képzelni, hogy milyen lehet az állandó karistolást hallgatni, ahogy a gallér nekiütődik mindennek? Ráadásul szerencsétlennek a nyakán van egy seb, amit a gallér dörzsöl.

Rossz. Akarnok. Hisztis. Molesztálja a kutyámat. Ha bent van a boxában, akkor kitartóan nyüszög, néha egy-egy apró vonyítást is megereszt. Ha kint van, akkor meg akarja dugni a kutyámat, pedig azonos neműek. Neveletlen, szocializálatlan, többszörösen lelki sérült.

Egy ideje foglalkoztat az ideiglenesezés, de kezdésnek ez mély víz a javából. Ha visszaemlékszem, Maya, a kutyám sem volt egy egyszerű eset a maga hatalmas sérvével, bélkizáródásával, működésképtelen emésztőrendszerével és a maga 14kg-jával, sérült lábával és szorongó, rettegő, stresszelő viselkedészavarával, de az ehhez képest gyerekmesének tűnik.

Folyton rá kell szólni Nórára valami miatt. Hogy ne rágja a kötését, hogy ne próbálja kiszedni a katéterét, hogy nem menjen ide, vagy oda, hogy ne molesztálja Mayat. Ha nyüszög, akkor persze ahhoz kell türelem, hogy ne vegyél tudomást róla, ne szólj, hozzá, különben megerősíted őt, hogy a figyelemfelkeltés ilyen formája eredményes. A probléma másik fele Maya. Újra bebizonyosodott, hogy nem szeret osztozni rajtam, féltékeny és nem érti, vagy nem akarja érteni a különbéséget, hogy mikor szólok neki és mikor Nórának. Ez nagyon megnehezíti Nóra nevelését, hiszen elterelődik a figyelem.

Folyton pörög az agyam, különféle stratégiákon, hogy hogyan tudnék a leggyorsabban, legeredményesebben normális kutyát faragni Nórából. Még csak egy napja van itt, de már kezdenek felőrlődni az idegeim. Viszont muszáj foglalkozni vele, különben pokol lesz az életünk.

Meg kell találnom a belső békémet. Kezdetnek megpróbálom egyértelműsíteni a rangsort. Én vagyok a falkavezér. Erre egyébként nem sok módszer marad, viszont talán a legerősebb a gesztusevés még mindig ott van. Egyébként úgy tűnik érti. Kegyetlennek tűnhet, de a másik a következetes szigor, a házi szabályok betartatása.

Türelem, kitartás.

Istenem.

Published in: on 2012., november 1. at 15:07  3 hozzászólás