Amikor hiábavaló a türelem

Második napja van nálunk Nóra. Valami történt.

A jó hír, hogy a vizeletes zsák már nem véres pisivel van tele. A szétrepkedő kakikat most már pelenka fogja fel, így könnyebben tud mozogni a lakásban. Döbbenetes, de a keresztirányú medencecsonttörés ellenére ugrik, csóválja a fenekét, még a nyújtózkodást is megpróbálta óvatosan. Hihetetlen a fájdalomtűrő képessége.

A szocializálásával is nagyon jól haladtam. Mintha sikerült volna egymásra hangolódnunk. Szépen megértette a a területszabályokat, szinte mondanom sem kellett semmit, elegendő volt a non-verbális kommunikáció. Mayaról is szépen legyógyult, pontosabban megértette, amikor rászóltam, hogy nem. 🙂 A gesztusevést teljes mértékben megértette és Maya táljához se nyúlt, miután végzett a saját adagjával.

A jobb közérzet biztatásra adott okot. Ma elmentünk egy neurológus specialistához, hogy véleményt mondjon a vizeletürítési problémájáról. Ez ugyanis a legfőbb probléma.

Nóra holnap nagy útra indul…

A gerincsérülése miatt olyan bénulása van, hogy nincs esélye.

Mélység.

Elengedés.

A végén Te is kanapés vizsla lettél.

Istenem… Miééért? ;(

Advertisements
Published in: on 2012., november 2. at 19:35  Hozzászólás  

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: