Gyász

Szerintem sose fogom ezt megérteni.

Az emberek úgy csinálnak, mintha a halott az országos cimbijük lett volna. Mintha bármikor elérhették volna és megkérdezhették volna, hogy:

– Mizu? 🙂 Szétesett már az arcod?

– Áh! Ne is mondd! Ma megint visszavarrták az orromat. Tegnap az állkapcsomat tették vissza, holnap a szememet fogják. Dehát ez van! Fehér embernek lenni nehéz.

Az tuti, ha nem annak születtél… Mindig is azt hittem, hogy ebbe fog belehalni, de elég jól bírta a rongylábú.

Szóval nem értem én az embereket. Miért kell egy elérhetetlen “idolt” gyászolni. Én is sajnáltam, amikor Farrokh Bulsara meghalt, de ha hiányzik, akkor benyomom a “kazettát”, meghallgatom a legjobb számát, a Bohemian Rapsody-t, oszt csá. Vagy nem? Meghalt, de amit csinált, az megmarad.

Azt szeretem különösen, hogy most orrba-szájba erről cikkeznek, mindenhonnan hallom a zenéjét – amit egyébként én is kedvelek -, mennek a fosabbnál fosabb videók arról, hogy hullik szét az arca, kétértelmű képek róla és a kisgyerekekről… Nna! Nemmá!

Eddig miért nem volt olyan fontos? Eddig ezek egynapos hírek voltak, most meg… Mondjuk 2 hetes hírek lesznek? 😉

Ki érti ezt, mert én nem.

Ráadásul kurva sokan szerintem meg már erre vártak, hogy lehúzhassák az n+1-dik bőrt és vaskos bankókat tömhessenek a zsebükbe.

A legszebb az egészben, hogy még a kétszerkettes, bikanyakú, kopasz állat is letekert ablakokkal böngette a zenéjét, persze csak napsütésben, merthát eső nem érheti a csodás bőrét. 🙂 Lehet, hogy az általános tévhittel szemben nekik is vannak érzéseik? Vagy csak így akarják az újabb muffokat a kocsi hátsó ülésére csalogatni, miközben a háttérből kellemesen előszüremlik a The Girl is Mine című szám… Elképzeltétek a képet? 😀

Most akkor ez gyász?

Szegény Jacko…